Mivel időhiányban szenvedek, képekben mutatom a csanaki táborban tanultakat.
Cicnél részletesen olvashattok az ott eltöltött időről. Egyébként nagyon jó volt és itt szeretném megköszönni Loncinak és Méhikének, hogy ott lehettem és remekül éreztem magam. És persze az összes táborlakónak is köszi a jó hangulatot.
Varrós doboz - Ciccel, melyet előtte az Évi tanította Crazy technikával díszítettünk.
Bármennyire is hihetetlen, de nagyon megszerettem ezt a hímzést, pedig ez kézi. Köszi Évi :)
Közben kosárfonás telefonkönyvből
Szeminol Boszival
Kutyás telefontartó Boszival
Táska Méhikével (Nem laptop táska lett belőle, mert az már van) Lányomnak készült és tuti volt a siker. Ő válogatta az anyagokat hozzá, mondta a méreteket, nekem csak meg kellett varrni.
Végül a Méhike féle csengős baba, melyet még nem fejeztem be
Ezt a bejegyzést már akkor elkezdtem írni amikor hazajöttem a táborból, de még csak most jutottam a végére. Azért is kezdődik így: "A héten ..."
A héten ismét sikerült eljutnom egy "közeli" táborba :o) Ménfőcsanakra, amit nagyon szépen köszönök Méhikének és Loncinak, hogy gondoltak rám és meghívtak. Már most szeretnék leírni, hogy nagyon jól éreztem magam és mindennel elégedett voltam. A szállás, a kaja, a társaság tökéletes volt.
Ciccel indultunk útnak, mert volt olyan kedves, hogy felajánlotta, hogy elvisz . Ő sem megy egyedül és én sem vonatozok 1 napot. Szóval megint csöveztem :o) Cic nagyon nagy izgalommal indult útnak, mivel nem csak táborozó volt jelen, hanem mint tanárnéni is, de azt hiszem ez tökéletesen teljesítette :o) Cic nagyon részletesen mindent leír a táborról, tehát ezt a részét én most megspórolom idő hiányában. Bocsi.
Pihenés? Hát az nem volt, de nem is pihenni megyünk egy patchwork táborba. Heti ajánlott program: Napi 20 óra varrás, 3-4 óra alvás és rengeteg röhögés. Igen röhögés, mert este amikor már többen alszanak, akkor már nem a mosolygásé a főszerep, hanem a szekrényben való rötyögésé. Igaz Körmi és Dite? :-DDDD
Szóval nagyon jól éreztem magam és jövőre ismét szeretnék elmenni ha minden összejön.
Ezeket készítettem a táborban: Márti gyors technikákat mutatott: Cic tanította a karácsonfatalp takarót (az y-t itthon hagytuk, mert nem fért be a kocsiba) :o) Évi cafatos technikát oktatott Gabicza féle fémdoboz bevonás Végül az utolsó nap Lonci tanította meg velünk, hogy hogyan kell egyszerűen és gyorsan ilyen jó kis párnát készíteni. Erről a táborról még olvashattok Cic és Körmi blogjában is. Ha valakinél még láttok beszámolót kérném szépen jelezzétek, hogy belinkelhessem a blogját! Köszönöm.
És egy pár darab kép egy kis mini kiállításról, ami a folyosón készült az elkészült darabokról. Igaz milyen szépek? Mindenki nagyon ügyes volt.
Nem tudom, hogy kinek a jobb. Aki ráér blogokat írni, vagy akinek annyi dolga van, hogy ez is nehezére megy. Én az utóbbiak közé tartozok. Most nincs időm, lusta is vagyok, meg ilyenek.Na de azt ígértem, hogy beszámolok a tihanyi táborról és most ezt meg is teszem, bár egy kicsit megkésve.
Akkor kezdem.
Egy nagyon kellemes hétvégét töltöttem Tihanyban ami annak köszönhető, hogy Sue volt olyan kedves és meghívott।
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy nem csak a táborban istápolt, de még volt olyan kedves és az otthonába is vendégül látott, aminek nagyon örültem। Így a 3 napos táborból 5 nap lett.
Mivel vonattal mentem Veszprémig, már az indulás a 25 perces késésnek köszönhetően teljesen felborította az egész percre pontosan megtervezett úti tervemet, de bátran nekivágtam a hosszú útnak.
Aki ismer tudja, hogy tájékozódásból nem vagyok valami favorit, ezért a család minden tagja egy kicsit aggódva engedett el, mondván, hogy:
„Anya tuti, hogy el fogsz tévedni”
De nem.
Igaz a 25 perces késés teljesen felborította a további buszos, vonatos csatlakozást, de sikeres 2 átszállással megérkeztem Veszprémbe.
Veszprémbe érvén már Sue várt az állomáson és egy kis városnézésre invitált, aminek nagyon örültem, mert ennyi ülés után jól esett egy kis séta.Persze ez a kis kirándulás sem ment simán (nem én lennék, ha minden úgy történne ahogy a nagy könyvbe le van írva) mert a fényképező gépet a kocsiban hagytam, amit így utólag nagyon sajnálok.
Mennyi sok szép munka díszíti a lakását… Már ezért is megérte volna elmenni, hogy élőben lássam a munkáit.
Van mit tanulni...
A táborba péntek délután értünk oda és elkezdtünk gyülekezni.
A belépő kis zászlócskát és a tombola ajándékokat otthon kellett elkészíteni és érkezéskor leadni a szervezőknek.
Én ilyet csináltam.
Szebbnél-szebb zászlók és ajándékok gyűltek össze estére.
Jó volt találkozni ismerősökkel.
Ajándékokat is készítettem.
Vacsorázni és ebédelni egy közeli kis büfébe jártunk ahol nagyon finoman főztek.
Csak hab a tortán, hogy minden nap egy kis meglepetést kaptunk.
Volt itt minden.
Reggeli torna, finom sütemények és hidegtálak, ajándék hegyek, jókedv.
Készítettem gyűrűt, kulcstartót, faliképet, párnát, táskát (ezt csak elkezdtem)
zsugorkáztunk Mártival.
Most nézem, hogy milyen hosszúra sikerült ez a bejegyzés ami teljesen szokatlan tőlem, pedig még lenne egy csomó minden amit kiírhatnék magamból.
Most egy kicsit rövidebbre veszem.
Szóval mindent összefoglalva egy nagyon jó hosszú hétvégém volt, amit köszönök Sue-nak.
Szeminol Boszival
Kutyás telefontartó Boszival
Táska Méhikével (Nem laptop táska lett belőle, mert az már van) Lányomnak készült és tuti volt a siker. Ő válogatta az anyagokat hozzá, mondta a méreteket, nekem csak meg kellett varrni.
