Beszámoló

Nem tudom, hogy kinek a jobb. Aki ráér blogokat írni, vagy akinek annyi dolga van, hogy ez is nehezére megy. Én az utóbbiak közé tartozok. Most nincs időm, lusta is vagyok, meg ilyenek.Na de azt ígértem, hogy beszámolok a tihanyi táborról és most ezt meg is teszem, bár egy kicsit megkésve.

Akkor kezdem.

Egy nagyon kellemes hétvégét töltöttem Tihanyban ami annak köszönhető, hogy Sue volt olyan kedves és meghívott।

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy nem csak a táborban istápolt, de még volt olyan kedves és az otthonába is vendégül látott, aminek nagyon örültem। Így a 3 napos táborból 5 nap lett.

Mivel vonattal mentem Veszprémig, már az indulás a 25 perces késésnek köszönhetően teljesen felborította az egész percre pontosan megtervezett úti tervemet, de bátran nekivágtam a hosszú útnak.

Aki ismer tudja, hogy tájékozódásból nem vagyok valami favorit, ezért a család minden tagja egy kicsit aggódva engedett el, mondván, hogy:

„Anya tuti, hogy el fogsz tévedni”

De nem.

Igaz a 25 perces késés teljesen felborította a további buszos, vonatos csatlakozást, de sikeres 2 átszállással megérkeztem Veszprémbe.

Veszprémbe érvén már Sue várt az állomáson és egy kis városnézésre invitált, aminek nagyon örültem, mert ennyi ülés után jól esett egy kis séta.Persze ez a kis kirándulás sem ment simán (nem én lennék, ha minden úgy történne ahogy a nagy könyvbe le van írva) mert a fényképező gépet a kocsiban hagytam, amit így utólag nagyon sajnálok.

Mennyi sok szép munka díszíti a lakását… Már ezért is megérte volna elmenni, hogy élőben lássam a munkáit.

Van mit tanulni...

A táborba péntek délután értünk oda és elkezdtünk gyülekezni.

A belépő kis zászlócskát és a tombola ajándékokat otthon kellett elkészíteni és érkezéskor leadni a szervezőknek.

Én ilyet csináltam.

Szebbnél-szebb zászlók és ajándékok gyűltek össze estére.

Jó volt találkozni ismerősökkel.


Ajándékokat is készítettem.

Vacsorázni és ebédelni egy közeli kis büfébe jártunk ahol nagyon finoman főztek.

Csak hab a tortán, hogy minden nap egy kis meglepetést kaptunk.



Volt itt minden.

Reggeli torna, finom sütemények és hidegtálak, ajándék hegyek, jókedv.

Készítettem gyűrűt, kulcstartót, faliképet, párnát, táskát (ezt csak elkezdtem)

zsugorkáztunk Mártival.

Most nézem, hogy milyen hosszúra sikerült ez a bejegyzés ami teljesen szokatlan tőlem, pedig még lenne egy csomó minden amit kiírhatnék magamból.

Most egy kicsit rövidebbre veszem.

Szóval mindent összefoglalva egy nagyon jó hosszú hétvégém volt, amit köszönök Sue-nak.